"Daczára a természet ily remelésének, e szoros ismeretlen és járatlan volt, mert ott csak havasi lovak által nyomkodott ösvény vonult fel, de ez is csak akkor volt járható, mikor a folyam áradatmentes volt. Alig pár évtizede, hogy egy Tordától Aradig menendő országútnak az Aranyos völgyén való felvezetése tervbe vétetett, s elkészitése meg is kezdetett. Ez út pedig nem készült, hanem beerőszakoltatott a szorosba*, hol az Aranyos sziklamedre által egészen elfoglalt szűk völgyületben csaknem mindenütt a sziklák oldalába kellett roppant munkával helyet vágni az útnak, vagy azt nagyszerű falrakat által biztositani a gyakran áradozó folyam hullámcsapásai ellen; másutt a völgybe kirugó sziklafokokat kellett átmetszeni. Egy ily átmetszés adott lételt a Leánykakőnek, hol az út egy leszelt sziklagerincz és egy díszgúla idomú csompó (sziklaszál) közt vonul el. E sziklakapu, mely az oda érkezésig fedve van, annál kellemesebben lepett meg, mert egyszerre váratlanul tünt fel, s mert a merészen fellövellő toronyszerű csompónak tetején egy nemzeti zászló lobogott, mintha az azt odahelyező tudatni kivánná az útassal, hogy e hegyi nép előtt megmászhatlan helyek nem léteznek, mintha figyelmeztetni akarná a természet csodás szépségeitől elragadott útast arra, hogy e páratlanul szép táj nemcsak álomkép, hanem valójában létezik, s kiegészitő részét képezi a magyar birodalomnak, melynek zászlója rokonszenves színeivel ott lobog a honszeretet éber őreként, mert én részemről soha egy hazai táj nagyszerüségénél lelkesülni a nélkül nem tudtam, hogy honszerelmem érzetét fokozódni ne éreztem volna, mert a hon termékenysége, s szépsége társultan csak fokozhatja azt a ragaszkodást, melynek összege képezi az emberi kebel legmagasztosabb érzetét, mit köznyelven „honszeretetnek” neveznek. Kiben egy fönséges hazai tájnak szemlélete a ragaszkodással a haza iránti kötelmek érzetét fel nem költi, annak az emberi törekvések emelkedettségéről fogalma nincsen, annak élte kis körben való tengődés, hol csak az önfentartás állati ösztöne éltet, nem pedig az emberi és hazafi hivatásnak nemes és nagy tettekre egyedül lelkesitő azon érzete, melyet a lélek szellemi életének nevezünk, s mely az embert, az Isten képére alkotott e nemes lényt, az állattól megkülönbözteti. Ily nézpontról kell hazánk szép tájait szemlélnünk, s akkor bizonyára látásuk lelkesedést fog költeni, s nem fogjuk azokat kicsinylőleg lenézve, külföldön keresni azt, mivel hazánk oly pazarul van megáldva.

Fennebb Várfalva római várának leirásánál láttuk a regét, mely Ibla csudás megmenekülésével hozta kapcsolatba e gyönyörű csompó Leánykakő elnevezését,..."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása