"Odább a Muntye északnyugoti aljában – ott, hol az ugynevezett Moczok-útja, Szind felől átszállva, a peterdi völgynek fordul – fakadnak fel a király kútjának kristály vizgyöngyei, melyek – a legenda szerint – legelőbb a kúnok által űzött s nagyon megszomjuhozott szent király lándsaszurására serkedtek fel. Három üregből törnek ki a forrásnak kristály csöppjei, egyik üreget a szent király táltos lovának patkója nyomta a sziklába; másodikát a szent király sziklába szúrt kopjája fúrta; a harmadikát a szent királynak percznyire – mig ivásra hajlott – letett sisakja nyomta a sziklába a néphit szerint. A vidék népe és utasok áhitattal üditik szomjukat e szentnek tartott forrásnál, melynek gyógy- és erőt fokozó hatást tulajdonitanak. Nem messze van ide az a hegy, a hol a nagymennyiségű kerekidomú csigakövületeket a nép ma is szent László pénzének nevezi, a monda szerint a szent király az őtet üldöző kúnok közé aranypénzt szórt; de a midőn ezek összeszedésére leugráltak, a pénz mind kővé változott át. Az ezen dühbe jött kúnok fogvicsorgatva vették üzőbe a már kezeikből kétszer kisiklott királyt, a midőn a hegy élére állván, az üző kúnok csakhamar üldözöttekké váltak s mind egy szálig elestek a magyarok erős csapásai alatt, kik muntyei táborhelyüket elfoglalván, nagy zsákmányra tettek szert. A fényes győzelem emlékére nevezték el a Muntyét Királyerdejének* s hogy azon kor vallásos igényei is kielégitve legyenek, a szent király a zsákmányból fényes emlékimolát épitett a Király-erdeje csúcsán, odább a hegység túloldalán a kúnok kezeiből kiszabaditott magyar foglyokat megtelepitvén, fényes templomot épitett s az igy keletkezett falu még ma is Szent-László nevét viseli. Igy örökité és adja szájról-szájra a hitrege az e tájakhoz füződő eseményeket, a melyeknek elvitázhatlan történelmi hátterük van s a melyek oly harczok viszontagságait sejtetik velünk, melyeknek részleteit nem jegyezték fel a történelem lapjain, de a melyek élnek és örökké élni fognak a néphagyományok költői fénykörében s az ezredéveken át változatlanul fenmaradó helynevekben."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása