"Midőn Karácsonfalván meghallám, hogy ott az erdőkben várrom van, – nagyon megörültem, mert várlánczolati combinatiomban hiányzott egy középvár, mely a bágyi várat a Rika által fedett erdővidéki várakkal egybekösse. Ezen középvárat a karácsonfalvi Hagymásvárában hittem feltalálni, de ez alkalommal csalódtam, mert az ugynevezett Szenasságon (a falutól másfél órára délkeletre) lévőHagymásvára nem tölté be az igényeket, mert magasabb bérczektől lévén uralogva, sem Erdővidék, sem a bágyi vár nem látszik ide, különben is egy jelentéktelen köritett szögü négyszög erősség, mely csak is 160 lépés kerülettel bir, s mivel a magasan fekvő beltért köritő gátonyban még ásogatás után sem találtunk falnyomokra, azt kell hinnem, hogy az csak is földvár volt. Kincskeresők sokat ásogattak itten, mely alkalmakkal sok vastag, durva anyagu cserépdarabot feszegettek ki a földből. E várat, bár kisszerü, mégis óriásokkal épitteti a hagyomány. A várhoz menő ut mellett egy sir van, melynek hantját minden ott elmenő oda dobott kő- vagy galylyal növeli; a hagyomány szerint egy szegény árva leány jött itt haza a baróthi vásárról, egy keringő gazember csatlakozott hozzá, ki hagymával tölt átalvetőjében kincset hivén, agyonütötte a szegény leányt. A nép eltemette, s a halálát okozott hagymáról, az egész vidéket Hagymásnak nevezte el. Sirját pedig kegyeletes tisztelettel hantolják mindig nagyobbra."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása