"És e szép-regényes tó alakulásáról ne élne-e rege a nép száján? Oh igen, mert a székely nép nagy költői érzettel bir, s mint ázsiai eredetü nép, szeret minden eszmekörén túlhatóra titokteljes mythosi szinezetet ölteni, szereti a szép és nevezetes helyeket a költőiség virágaival felfüzérezni. Megvan azért a Sz.-Anna tónak is mint szent helynek a maga hitregéje, ez pedig a következő:
Volt a régi előidőkben két hatalmas testvér, mindkettő felfuvalkodott, alattvalóin, jobbágyain kegyetlenkedő, az egész vidéken zsarnokoskodó ur, a hűbéri kornak átkos szörnyei, kik embertársaik leigázásán és kinzásán találták erkölcstelen életök táplálékát, kik az erőt és hatalmat csak roszra használták.
E két roszlelkü urnak – a kiket grófoknak mond a rege – hatalmas, messze ellátszó bércztetőkre épült fényes váraik voltak. Az idősebb testvér vára ott büszkélkedett, hol most a Sz.-Anna tava van, a fiatalabbik vára a Büdös bércztetőjét koronázta. Több rosz tulajdonuk között megvolt az is, hogy egymással folytonosan vetélkedtek, s egyik a másikat felülmulni, erő, hatalom, gazdagság és fényüzésben túlszárnyalni igyekezett.
Egykor idegen ur utazott e vidéken, ember nem látta gyönyörü négyes fogattól vont, ezüsttől aranytól csillogó kocsijában, s utjaközben meglátogatta a Büdösön lakó fiatalabb grófot. Ez annyira megszerette vendégének gyönyörü lovait, hogy azt tőle minden áron meg akarta szerezni, de midőn a gazdag idegen azt semmi árért eladni nem akarná, koczkázni kezdettek, s a házigazda oly szerencsével vagy inkább mesterkedéssel játszott, hogy az idegennek minden pénzét elnyerte, s ez végre is kénytelen volt kedves fogatát két faluért eladni a büdösi grófnak.
Alig jutott ekként a gyönyörü fogat birtokába, hogy átrobogott idősebb testvéréhez. Ez irigyen bámulta öcscse uj szerzeményét, s midőn gazdag asztalnál dőzsölve arany billikomokból üritenék a lelkesitő nedvet, – mely nemes szivben nemes gondolatokat, rosz szivben csak is vétkes ötleteket költ – fennhéjázva emlité fel a fiatalabb testvér, hogy bátyja egész életében sem fog az övénél szebb és értékesebb fogatot előmutathatni. Ez dühbe jött, s sértett önérzetében azt a fogadást ajánlá, hogy 24 óra alatt ő öcscséjénél sokkal szebb és többre becsült fogattal fog megjelenni amannak várában; a fogadás dija pedig az, hogy a vesztő fél várát és összes birtokait veszitse. Midőn ezen fogadási feltétel el volt fogadva, az öregebb testvér istentelen fejében felvillant ördögi gondolata kiviteléhez látott, összetereltette a vár jobbágyait, s azok közül a legszebb nyolcz szüzet kiválasztván, azokat vad poroszlói által emezeknek iszonyu jajveszéklése között vára udvarára vonszoltatta, hol meztelenre vetkeztetve felhámoztatta és kocsija elébe fogatta, oly szándékkal, hogy ezen fogattal jelenjék meg bizonnyal legyőzendő, s igy mindenéből kivetkeztetendő öcscsénél.
Ő maga pattant a bakra, s midőn a siránkozó szemérmes szüzek nógatására indulni nem akarnának, ostorával sujtott az elől fogott legszebb szüzre, kit Annának hivtak. Ez a vérét kiszökeltető csapásra összerázkodván térdre esett, s iszonyu átkot mondott a kegyetlen vár urára, annak várára és környékére. Az ártatlanokat védő Isten meghallgatá az átkot, s iszonyu dörgés és az elemek tombolása között elsülyedt a vár vad urával együtt, helyén pedig egy szép tó keletkezett, melynek felületén a 8 szüz lebegett, kik Anna kivételével visszatértek övéikhez. Anna itt maradván, az eladott hámok árával fényes imolát épitett a tó partjára, s ott ima, hálaadás és jótétemények közt töltvén életét, halála után a nép kegyelete a szentek közé sorozta, a keletkezett tavat pedig emlékére Sz.-Anna tónak nevezték el*). E rege másik, szebb versiója szerint Anna átokszavára a kényur vára elsülyedvén, a szüzek annak partvirányain viritó nefelejtsekké változtak át, a vad kényur pedig vihart támasztó ocsmány sárkánynyá, ki rosz kedvében s tehetetlen haragjában dult fult a tóban, viharoztatva annak hullámait, mig nem a tó, a martyr-szüzek emlékére Szent-Annának szenteltetvén, e védszent elpusztitá a bősz sárkányt."
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása