"Ezen keritésben két nevezetes siremlék volt, melyek most már eltüntek, de az 1648-ban kezdődött megyekönyvben (egyházközségi jegyzőkönyv) fennmaradt emlékük. Mind két sir alatt hősök, a haza védelmében elvérzett hősök nyugodtak, miért siremlékök több kegyeletet érdemelt volna. E sirok egyike alatt Tompos István volt eltemetve. Ez a Tompos tekintélyes ember volt, szereplése azon időre esik, midőn az 1694-ben beütött tatárok Fel-Csíkban iszonyu dulást követve el, Somlyónál és Sz.-Királynál – mint fennebb látók – legyőzettek. Tompos ez időben éppen kisebbik fiának tartá lakadalmát. Jön a hir, hogy a haza szent földjét vad ellen dulja. Tompos összeszedi falujának harczosait s élükre áll; ekkor nemes verseny fejlődik ki az atya és két fia közt, hogy ki menjen a csatába, az atya kisebbik fiát, – kinek ekkor tarták menyegzőjét – akként akarta maradásra birni, hogy mondá neki: „Te még csak most kezded a boldogságot, mit én átéltem, azért maradj”. A nagyobbik fiunak pedig azt: „Neked apró, atyai ápolásra szorult gyermekeid vannak, s azért maradj itt”. Végre is a nemes törekvés versenyét csak ugy lehetett elintézni, hogy mind a hárman elmentek, el velök a lakadalmas népnek minden fegyverfogható férfia, s nem kis mértékben folytak be azon utólsó győzelemre, melyet Hoszaszó mellett Xántus Keresztes királybiró vezénylete alatt kivivtak; de Tompos István nem tért vissza, hanem csak is legénye beszélte azt el: hogy a tatárokat megszalasztván, Tompos igen merészen utánok vágtatott, azonban tulkövér lova elfáradván és elbukván, egy az erdőben elbujt tatár szivén átlőtte nyilával; fiai felkeresték hős atyjuknak tetemét s haza hozva, nagy pompával temették el a szentgyörgyi templom-keritésben. Eltünt az oda helyezett siremlék, de a bátor férfi emléke él a néphagyományokban, fennmaradt a megye jegyzőkönyvében, s családja – mely ekkor nemesittetve, czimerült átnyilalt harcznokot nyert – ma is megvan Sz.-Györgyön."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása