''Ismerjük már Háromszéknek felvidékét, mely felé midőn bucsupillantásainkat küldjük, akkor Háromszék alvidékének disztere, a bűbájos Szépmező csábitgat rezgő délibábjának csalképeivel látogatására, de mielőtt e csábnak engednénk, mielőtt az annyi élvhez juttatott felvidéktől végbúcsut vennénk, meg kell előbb járnunk a Feketeügy jobbpartjának azon szögletét is, melyet megtekinteni mindeddig elmulasztánk. Igen, mert én nemcsak futólagos áttekintését s talán jóval mulatságosabb felületes könnyüded leirását, hanem alapos ismertetését akarom adni e vidéknek; figyelmemet azért kiterjesztem minden egyes zugra, ki a legigénytelenebb, a legrejtettebb helységre; ki az emberi tanyáktól távol eső erdőségekre, hogy felkutatva, felszinre legyen hozva mind az, mit e classicus föld ugy történelmi, mint régészeti, ugy népismei, mint szépészeti tekintetben felmutat. Miért ha néha részletezek, ha gyakran egy-egy emlék által szentesitett helynél, egy-egy kilátásnál, egy-egy ősromnál többet időzöm is, mint talán némely pusztán mulatságos olvasmányok kedvelőinek ínyére lenne, teszem azt azért, mert a részletek összege alkotja az egészet, mert annak, ki egy vidék szépségi és történelmi kincseit ki akarja aknázni, ki kell térni a göröngyös ösvényekre, be kell hatolni az uttalan rengetegekbe, meg kell másznia a félelmes szirtormokat, fellegekig nyuló havascsúcsokat, s főként érintkeznie kell a néppel, a hagyományok ezen hű letéteményesével, annak jellemét tanulmányozva, bizalmát kinyerni, fáradhatlannak kell lenni, viharnak, zápornak, szélnek, kitéve, minden kényelmet nélkülöznie, s csakis igy leend képes egy vidéknek némi maradandó becscsel biró ismertetését adni. Erre törekedtem én, ez volt kitüzött czélom, melyet ha csak részben is megközelithettem, akkor hiszem, hgoy kedves olvasóm ezen önigazolásomra felhozott érvek alapján elnéző lesz munkámnak felmerülhető gyarlóságai, s lehető botlásai iránt is. De vegyük fel kutatásaink megszakadt fonalát, s folytassuk vizsgálódásainkat a Rétytől északkeletre eső vidéken.
Rétyen felül a brassó-k.-vásárhelyi utvonal mellett csakhamar Eresztevényt találjuk. Ez igénytelen falucskának sajátságos hangzatu nevét különbféleképpen származtatják. Egyik attól, hogy tatárjárás alkalmával a sok rabszijra füzött foglyok felett Eresztevény táján tartott szemlét Khánjuk, de látva, hogy azok közt sok munkaképtelen öreg is van, kiáltá, hogy: „ereszd a vént”.
Az igy megszabadultak a helyen meg is telepedtek, s telephelyüket a szabadságukat visszaadott felkiáltásról nevezték el Ereszd a vénnek, mi később a mostanira módosittatott.''
Orbán Balázs: A Székelyföld Leírása
