"A Nyikó és Nagy-Küküllő közé magát beékelő hegyháromszögnek két fő csucsa van, a sükői Fekete-Rez és a kadácsi Várhegy.

Az utóbbi éppen a két Kadács irányában van (délre); magas, viharképző tetejéről két mérges patak, a Kozmád és Szereth patak törtet le, melyek szakadásos mély árkaikkal egy a Nyikó völgyének baloldalán éppen Kadács felett lévő előhegyet ölelnek körül. Ezt Csere és Szerethtetőnek hivják.

E hegynek meredek oldalán magas töltésű bevésett régi ut vonul ki; ezt Hadutjának nevezik, a Szerethtetőn tul lévő terecskét, hová ez út vezet, Veresmart-nak (eredetileg Véresmart). A hagyomány ez elnevezések eredetét ekként okadatolja. Zsákmány-terhelt s foglyokat vonczoló nagy tatár tábor ütött egykor ott tanyát s mig vigság és tobzodásnak adta át magát, addig a székely harczosok egybegyülve, egy éjjel észrevétlenül kimásztak a hadutján.

A mulatozva meglepett tatárok közt iszonyu öldöklést vittek végbe, a zsákmányt elszedve s foglyokat kiszabaditva, szétszorták a vad csapatot. Innen a Véresmart elnevezés. A győzelmeseknek vezére bedig beülve a tatár khán szép sátrába, azt mondá, hogy „e helyet szeretem”, innen a Szerethtető és patak elnevezése. És e hőskor hősies tetteit felelevenitő hagyományt igazolni látszanak az e helyen nagy mennyiségben talált nyilak, szablyák és harczi bárdok elrozsdásodott töredékei. A talán nagyobbszerű eseményekre figyelő történet muzsája feledé feljegyezni e harczokat; de a hagyomány, ezen figyelmes munkatársa, megvédé azok emlékét a feledékenységtől."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása